Pécs-Kelet

A Balokány-Liget két városrész határán, egy átmeneti zónában helyezkedik el. Mind a jövőbeni használat sikere érdekében, mind a Fürdő bezáratásának hátterében húzódó okok feltérképezéséhez fontos ismerni Pécs-Kelet szociológiáját és annak történelmét.

Füzér Katalin, a PTE Szociológia Tanszékén dolgozó adjunktus tanulmányából kiderül, milyen okok vezettek az egykor prosperáló ipari termelés közelébe épült munkásnegyedek leszakadásához. Pécs-Kelet alatt értjük a következő városrészeket: Meszes, Fehérhegy, Szabolcs (Hősök tere, Pécsbánya, Györgytelep, Istvánakna), Gyárváros. A városrész fejlődését az 1830-as évektől a bányászat formálta: előbb a Monarchia nyitotta szénbányákhoz építettek ide munkástelepeket, később az 1950-es évektől, az államosítás után a szocialista bányavállalat időszakában jöttek létre újabb munkásnegyedek és lakótelepek a '70-es évekig bezárólag.

A '80-as évek a stagnálás időszaka volt, mikor nemcsak, hogy a fejlesztések maradtak el a keleti városrész területén, de megindult a Pécs-környéki romák betelepítése is a még Monarchia idején épült, leromlott állagú lakásokba. Ezt tetézte 1993-ban a bányák végleges bezárása, melynek hatására a tehetősebbek elköltöztek a városrészből, helyükre szegényebb rétegek költöztek, ill. a roma kisebbség betelepítése folytatódott - így azóta a társadalmi szegregáció exponenciális növekedése tapasztalható. Mióta megszűnt a városrész társadalmi motorja, egy fiatalodó krízisterülettel találjuk szembe magunkat: alacsony iskolázottság, magas munkanélküliségi ráta - végeredményben egy szegénygettókkal tűzdelt külvárosi lakóterülettel, melyre egyelőre a Városnak nincs konkrét, kidolgozott rehabilitációs stratégiája.