A vízgyűjtő tölcsért és a peron feletti tetőt formáló szerkezetet a jelenlegi állás szerint egy membrane shell, azaz egy térrácsból felépülő héjszerkezet adja. A feszített, húzott szerkezetekkel (sátrak, pneumatikus szerk.ek) ellentétben ez egy nyomott héj, mely a befoglaló négyszög alakú kereten belül egy acél rácshálóból épül fel. A belső szabadon formált görbület vagy éppen sík felület, az erők a befoglaló kereten egyenlítődnek ki (ezutóbbit pedig befogott oszlopok rögzítik).
A tető célja a tömör nehéz térburkolattal szemben egy könnyű, lebegő- és ideiglenesnek ható struktúra felállítása. A temporalitás azonban itt csak egy érzet, maga a szerkezet hosszútávra tervezett, ún. acél üveg hibrid membrán felhasználásával.
Ehhez a membrán héjszerkezethez keresem a lehető legtöbb irodalmat, abból pedig a formálás szabályait - ezek leginkább angol nyelvű mérnöki doktori disszertációkból bogarászhatók ki. Addigis néhány kép a megépült példákból, melyek a formai megközelítést illusztrálják elsősorban.
M. Fuksas: Fiera di Milano
Foster & Partners: British Museum, Great Court
Wolf d. Prix: BMW Welt
képek : flickr, gugli
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment