vagy másképp: porcukorral beszórt táj és épületek
Hogyan alakulhat ki egy emberektől nyüzsgő köztér egy emlékekkel telített elhagyatott parkban úgy, hogy mindkét karakter érvényesüljön? Egyáltalán, hogyan képezhetünk történelmi lenyomatokat egy revitalizáció során?Válaszul az épületek és medencék által közre fogott teret neveztem ki ama bizonyos "gyűjtő tónak", bekereteztem és nyakon öntöttem egy homogén anyaggal, mintha gipszet öntenénk oda, vagy mintha hó esne rá, épp csak azon az egy területen.
Ezzel MEGFAGYASZTUNK minden történelmiséget, konzerváljuk egy-az-egyben, mégis egy lenyomat képződik, nem pedig puszta helyreállítás. Legyen ez most egy burkolt felület a valóságban (az anyagot még nem tudom) s így létrejön egy városi táj, melyben az épületek és a medencék adják a pozitív-negatív kiemelkedéseket, vájatokat.
[Egy fotókiállítás megnyitóján hallottam, hogy az exponálás kiragad egy pillanatot a végeérhetetlen, állandóan változó időfolyamból, mintegy megfagyasztva az adott pillanat cselekvőit, környezetét. Na, hát pontosan ez történik itt is.]
No comments:
Post a Comment