Harmadszor is bemerészkedtem a területre és ezúttal nem győztem betelni a hellyel: bódító orgonabokrok, világító sárga lombok, térdig érő fű, fényes levelű repkény falakon, korlátokon. Egyedül a kedvenc csillagmohánk szomorkodott elszáradva a tetőteraszokon...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment